dolgozoanyu
Kisfiam egy éves kora után visszamentem...

Ovimizéria

2011 május 26. | Szerző:

Mint dolgozó anyának, kutyakötelességem valahová elhelyeznem a gyermeket amíg dolgozok. Az elmúlt két évben szereztem némi tapasztalatot.

Az épp hogy megszületett picúrt, 2 hetesen beírattam a helyi bölcsődébe hiszen tudtam nem fogok évekig otthon maradni. Teltek a hónapok, elmúlt egy év és a bölcsis igazgatónál járva mondta, hogy most biztos nem lehet. Időközben körbenéztem, milyen lehetőségek vannak nagy falunkban. Csana/magánbölcsi. Ez a két megoldás jöhet szóba. Anyuka kalkulál, oszt szoroz nincs más megoldás… legyen. Csanában a beszoktatás hetén – amíg a vezető távol van – kifejti véleményét az azóta nem ott dolgozó hölgyemény “nem kell, hogy itt legyen ezen a héten a kicsi, nyugodtan vigyem haza a gyereket, elég lesz jövő héten jönnie” Passssz. Mit csináljak? Ez itt így megy? Egyik nap szólnak “anyuka ma nincs kedvünk dolgozni, ne hozza be a gyereket”??? Telefonálok a vezetőnek, hogy mégis én számíthatok rájuk, vagy inkább keressek más bölcsit? Mégis ki van kiért? Ők vannak értünk? Vagy mi értük? Szerencsére a pénz beszél és a hírnév is számít, jöhet a picúr. Közben azért utánanéztem milyen lehetőségek vannak babysitter terén, de azt már nem engedhetem meg magamnak. Így marad a csana… Az elkövetkező 2-3 hónapban legalább négy különböző hölgy vigyázz a picikre (ilyen nagy a fluktuáció) míg végül halleluja megérkezik az a hölgy aki hosszabb távra tervez. A gyerek imádja, mi is meg vagyunk vele elégedve. A mai napig ő a nagy kedvenc – nem is csodálom, tényleg egy tündér. 

Következő év áprilisában bölcsődei beíratkozás. Na most már biztos kapunk helyet – gondolom én… Igazgatónő tájékoztat, az idén módosult a jelentkezés: vagyonnyilatkozat kitöltése kötelező, bérpapír stb. stb. Egy hónap múlva jön az értesítés: nem vették fel a gyermeket férőhely hiánya miatt. Úgy voltam vele jövőre már biztos felveszik oviba. Jön a következő évi beiratkozás/értesítés: férőhely hiánya miatt nem tudjuk felvenni a gyermeket.Kedves szülő gratulálunk, még egy év csana! Az idei évi beiratkozás már más “problémákat” is hordoz, hogy az idén megszületik a kistesó amit a védőnőknek be kell jelenteni az óvoda felé.Innen tudtam: the end. Még 1-2 év csana… Kérdezhetném: talán jövőre? Csak reménykedhetem. Addig is szorgalmasan gyűjtögetem az elutasító leveleket az óvodától, a fellebbezéseimre a válaszokat az Önkormányzattól. 
Ebben a pillanatban azt mondom, hogy jó helyen van a gyermek,mert sokat fejlődött a csana, szakképzett óvónéniket is felvettek. De mégis 5,5 koráig csanába járjon 1-2 éves gyerkőcökkel együtt?

hamarosan folyt. köv.
Címkék:

Visszapillantás

2011 május 22. | Szerző:

Túl vagyok az alvós időszakon, így több idő jut másra is… esetleg egy kis blogolásra. 

Hamarosan ismét babázni fogok. Mostanában előjönnek a régi kérdések. Mégis mi lesz? Hogy lesz? Nem csak babázás, munka terén is. Már jóval több mint három éve annak, hogy előző gyermekem születése előtt az utolsó munkanapomon leadtam mindent, kiléptem az épületből, s egy hatalmas űr tátongott bennem. Valaha még visszajövök/visszajöhetek ide dolgozni? Mit fogok most kezdeni? Mint sok más kismamában bennem is megfordult az a gondolat, hogy vállalkozásba kezdek 🙂 De milyen vállalkozásba? Van bármi ötletem? Nincs. Mindenféle gondolatok cikáztak az agyamban.


Szerencsére férjem megértette a problémámat s nemsokára túltettem magam ezen. Majd jött a kis manó aki egy kis időre elfeledtetett velem mindent ami munka.  


… egy idő után…

Mondhatnám szerencsém volt, mert a munkahelyem lehetőséget adott (de az is igaz ha azt írom, én jártam utána) arra, hogy részmunkaidőben (heti 20 óra) dolgozzak állásmegosztásban (job-sharing) egy másik anyukával. Valószínű feletteseim sem tudtak nagyon mit kezdeni egy anyukával ugyanis kevés volt a részmunkaidős, pláne akinek a gyereke havonta minimum egy hetet beteg. Egy bizonyos idő után főnökeim jobbnak látták ha nekünk anyukáknak is adnak laptopot és otthoni hozzáférést. Ezek után, mindenki elégedett volt: a munkámat megcsináltam (amikor volt időm, akár több részletben is) én örültem, hogy otthon lehetek a kicsivel és nem érzem kellemetlenül magam, hogy ismét bejelentem gyápon leszek…

Szerettem napi négy órában dolgozni, mert ott volt az egész délutánom a gyerekkel. Igaz, ő sokszor már hazamenet a bölcsiből elaludt, de mégis úgy éreztem én boldogabb vagyok és minőségibb az az idő amit vele töltök. 

Később, új kolléganőim a heti 20 órát úgy oldották meg, hogy csak heti négy alkalommal dolgoznak. Mások az ötből egy napot otthonról dolgoznak. Egy idő után áttértem a 30 órás munkahétre, vagyis általában hat órát dolgoztam naponta. A gyerekem pedig ettől fogva ottalvós lett a bölcsiben/oviban. 

Pillanatnyilag úgy érzem a heti 30 óra a maximum amit egy dolgozó anyuka be tud vállalni. Főleg akkor, ha nagyszülők nincsenek a közelben, anyuka ha nem is viszi (apuka besegít) de elhozza a gyermekeket az oviból, tud a gyerekekkel foglalkozni, együtt lenni, néha saját magával is foglalkozni és a háztartás: főzés, mosás, takarítás, vasalás.. stb.


előbb utóbb folyt.köv. 

Címkék:

Hogy is csinálta a mamim

2011 május 18. | Szerző:

1980-as években anyu sem volt sokkal jobb helyzetben, hiszen mindkét nagyi 100km-re lakott tőlünk. Tehát, segítség: nuku.

Mivel annak idején apuval még tanárként dolgoztak, megpróbálták az órarendjüket úgy beosztani, hogy mindig legyen valaki velünk otthon vagy aki épp a bölcsiből/oviból elhoz minket. A legvégső esetben jöttek a Teri nénik, a Rózsa nénik meg a Vali nénik akikkel a hugival jól kitoltunk. Ha anyu jól emlékszik, akkor sem volt olcsó mulatság a mai szlenggel szólva baby-sittert fogadni, de a jelenlegi 1000-Ft-os minimális órabért azért kétszer meggondolja az ember.

Anyu szerint azok nem is tudják, hogy milyen segitség nélkül megoldani ezt a nagy bölcsi-ovi-munka-háztartás-család szervezést, ha van nagyszülői segítség.

Persze ilyenkor mindig előjön anyu “hálátlan” tesóinak története, akiknek teljesen természetes volt, hogy a szomszédban lakó nagyszülőkre hagyták a gyerekeket míg ők dolgoztak. Nem kellett főzni, mert a nagyi tíz emberre főzőtt, nem kellett takarítani mert azt a nagyi gyakran megcsinálta helyettük, nem kellett vasalni mert a nagyi abban is segített. Nekik csak dolgozni kellett, pihenni és esténként a gyerekekkel lenni. Ehez képest, anyu minden nap friss ebédet főzőtt – nem blogot írt mint én – mert apu megkövetelte a két fogásos ebédet. Az édességről nem is beszélve. Hetente minimum háromszor volt valamilyen süti vagy torta. Az egész háztartást vezette, a hugiról és rólam gondoskodott, ha kellett foglalkozott velünk, varrt, kötött, teljes munkaidőben tanárként dolgozott. Az igaz, hogy a mami később jött rá, hogy valószínű teljesen ki is volt merülve ebben az időszakban, csak nem vette észre-vagy nem akarta észerevenni, mert túllendült a holtponton.

És ilyenkor gondolkodom el azon, hogy én nem varok, nem kötök, nem is főzök minden nap, pláne nem három fogásos ebédet vagy vacsorát.


Hogyan csináljam, hogy minden egyensúlyban legyen?

  • Legyen mindig rend otthon – egyesek szerint gyerek mellett ez lehetetlen, férjem szerint igenis lehetséges
  • Főzzek minnél több ebédet (valójában hétközben csak magamnak) – legalább hetente négyszer a heti három helyett
  • Legyen elég időm foglalkozni, beszélgetni a kisfiammal- fejleszteni őt- vagyis hasznosan eltölteni azt a pár órát
  • Munkahelyen magasabb pozícióba lépni- ez jól hangzik, de mikor leszek a gyerekkel? csak este? Hogyan oldjam meg, hogy 16h-ra a családi napköziben legyek ha a munkaidő 8-16h-ig tart? Vagy egy anya nem is léphet magasabb pozícióba?
  • Hetente kétszer jó lenne aerobikozni – szerencsére a gyerekek is ott lehetnek – megoldható
  • Legyen időm a gyakran este is dolgozó férjemmel kettesben lenni
  • Mikor vasaljam ki férjem halmozódó ingjeit?
  • Mikor találkozzak a gyerekes barátnőimmel és mikor a szinglikkel?
  • Mindez mellett legyek kiegyensúlyozott, friss és boldog 🙂 (…mint egy igazi kívánságlista a Mikulásnak)

….és még ehez hasonló sok-sok kérdés… és gondolat

                                                                                                            folyt. köv.

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!